Az életben egy dolog állandó: a VÁLTOZÁS
Nem vagyok jóban a változásokkal. Pedig ha jobban belegondolok, tényleg nincs 2 olyan nap vagy olyan szituáció, amikor minden és mindenki ugyanolyan lenne. Más az időjárás, más a hangulatunk, más az energiaszintünk és mindez a teljes környezetünkre igaz, hát hogy is lehetne egyforma két nap? Kisebb-nagyobb változások folyamatosan jönnek-mennek, tehát amióta élek, együttélek a változásokkal is. De akkor miért kerülüm őket ennyire (már ha tehetném)? Miért van az, hogy az első reakcióm a félelem és a pesszimizmus és a "nem maradhatna inkább minden úgy ahogyan eddig az már biztonságos és működőképes volt"? Miért csak a rosszat akarom meglátni belőle, azt miért nem, hogy a változás az egyben lehetőség minden jó és új történésre is? Ahogy egy új holmi, egy új eszköz, egy új ember megismerése úgy fel tudja dobni az embert, egy új helyzet miért döngöl a földbe?
Az életben nincs garancia semmire, nincs állandóság, nincs teljes biztonság, nincs örökre, nincs soha...mert már a következő perc hozhat olyat, ami az egész helyzetet egy pillanat alatt megváltoztatja, átírja... Valamit megkaphatsz vagy valamit elveszíthetsz.
Persze ha valamit megkapsz, amire régóta vágytál, nem fogod a fejedet fogni és azt kérdezi hogy miért, ó miért, miért éppen velem történik ez? Míg ha valamit elvesz az élet, amire nagyon számítottál és vigyáztál, ugye egyből siránkozni kezdesz, hogy miért pont én vagyok ez a szerencsétlen.
De ahogy mondani szokták, úgy szép az élet ha zajlik, egyszer fent egyszer lent, ez a sors keze, stb. Tulajdonképpen az egész "Elmúlik!" című bejegyzésemet is idézhetném itt.
Ez alapján viszont azt mondhatjuk, ha úgyis ennyire változékony és illanékony minden, akkor teljesen felesleges annyit gondolkozni egy-egy helyzeten, vagy álmatlan éjszakákat eltölteni egy döntés meghozatala előtt. Úgyis úgy lesz jó, ahogy lesz, nem? Nem azt mondom hogy úgy lesz a legkönnyebb, de úgy fogja a mi fejlődésünket szolgálni, ebben biztos vagyok. Néha már maga a döntési helyzet mérlegelése során (valójában miről is kell most itt döntenem, számomra miről szólna ez a döntés IGAZÁBÓL?) megtalálja az ember a választ és maga a döntés kimenetele már nem is lesz fontos. Az új helyzetet, a változást azért kaptuk, hogy valamit mérlegre tegyünk általa. Érzéseket, fontossági kérdéseket például. Ehhez, hogy a döntési szituációt mélységében megértsük és a történet kulisszái mögé benézhessünk, "csak" el kell csendesedni, belülre kell nézni és őszintének kell lenni magunkhoz és a környezetünkhöz. Azután a döntést meghozni, és amellett 100%-osan kiállni, azt soha sem megkérdőjelezni és a másik opciót nem felhánytorgatva (=mi lett volna, ha), totálisan a jelenben élni tovább.
És közben ugye nem felejtjük el, hogy csak olyan nehézségű helyzetet kapunk, amit még elbírunk, amit képesek vagyunk megoldani és mindig, amikor megoldunk egy nehéz feladatot vagy helyzetet, magasabb szintre lépünk, tanulunk, erősebbek leszünk, vagyis fejlődünk. A fejlődés, a változás pedig a földi létünk legfőbb célja és feladata.
No ehhez kívánok erőt, hitet és bölcsességet mindenkinek, aki úgy érzi hogy nehéz döntés előtt áll!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
