Mikor van vége a pánikbetegségnek? Mikor tudhatom hogy a hátam mögött van? Mikor lesz vége és hogyan és honnan fogom tudni...?
Ezt egy-két éve sűrűn kérdezgettem, amikor még javában benne voltam. De konkrét választ senki nem adott.

Aztán a minap beszélgettem valakivel és ahogy erről kérdezett és én kimondtam, magam is elhittem: vége!

Ahogy beszélgettünk, átgondoltam és ráébredtem hogy több mint fél éve nem volt pánikrosszullétem és már a rosszulléttől való félelem is elszállt. Ami néha még van, azt nem is mondanám félelemnek, inkább egy rövid rágondolás és ezzel le is van tudva.
A gyógyszer és a Bach elsősegély csepp használatát is elhagytam tavasszal, de akkor még szorosan magamnál hordtam őket. Aztán ezek kikerültek a zsebemből át a táskámba, és mostmár onnan is ki fogom tenni őket.
Lépésről lépésre, tudatosan emeltem a tétet magamnak, egyre több találkozót, programot, tömegközlekedési alkalmat vállaltam be és mindezt egyre kevesebb külső mankóval tettem. Kicsit teszteltem magam, és egytől egyig sikerrel jártam, rájöttem hogy tényleg "csak" elhatározás kérdése. És ahogy gyűltek a sikerélmények (én azokat is összeírtam) még többet vállaltam, amitől még több sikerélményem és biztonságérzetem lett és így tovább. És ma már nincs szükségem ezekre a mankókra mert már ott van bennem az erő, a megértés és sokkal több tudás.

Több embernek és módszernek vagyok hálás amiért segítettek a testileg-lelkileg nehéz időszakokban, és azokra az emberekre is köszönettel gondolok akik kevésbé ért(h)ették hogy mi van velem és külső szemlélőként néha kijózanító visszajelzéseket adtak. Mindkét féle segítség arra volt jó - ezt utólag így látom - hogy a saját magam erejére ráismerjek és felébresszem azt. A gyógyuláshoz alapvetően szükséges hogy az ember szembenézzen a gyengéivel, a félelmeivel, a gyerekkorával, a szorongásaival, kinek mivel kell. Ahhoz pedig erő kell, hogy mindenfélét kipakoljunk a lelkünk mélyéről a napfényre, azt sem tudva hogy mik is vannak ott, hogy mennyi van belőle vagy mennyire fog fájni ha előkerülnek. Annyira érdekes ahogy utólag elkezd összeállni a puzzle.

Ennek a 2-2,5 éves folyamatnak köszönhetően mostanra nagyon megerősödött és bensőségessé vált a párkapcsolatom, még őszintébb és igazibb lett a kapcsolatom a családtagjaimmal. Komolyabbá és igazi barátsággá alakult néhány - addig felszínesebb - baráti kapcsolat, igaz, volt olyan is ami nem ugrotta meg ezt az akadályt. Ráéreztem hogy milyen hivatást szeretnék a jövőben és el is indultam ez irányba, igaz, az anyagi stabilitást jelentő, de lelketlenné vált munkát ehhez ott kellett hagynom. És azóta egészséges vagyok, nagyon rég nem volt az addig gyakori torokgyulladásom sem, és sokkal nyíltabb és felszabadultabb lettem! :)
Ha osztok-szorzok, azt mondom megérte. Kemény volt, de megérte.

Néhány segítő módszer azért továbbra is velem marad. A tüneteknek vége, de bolond lennék eldobni amiket megismertem, megtanultam általa. Az agykontroll, a pszichoterápia, a reiki, a shiatsu, a kineziológia és az Aura-Soma is mind-mind hozzásegítettek a változáshoz, mindegyik egy kicsit más megközelítést jelentett. Épp ezért ez egy olyan eszköztár amit a további céljaim érdekében is bevethetek, segítségükkel egyensúlyban lehetek. Már nem azért járok a zseniális shiatsu gyógyászomhoz mert nélküle padlón lennék. Már nem a mínuszból próbálunk engem egy alapszintre felhozni, hanem azon dolgozunk, hogy még magasabbra szárnyalhassak és az élet minden területén egyensúlyban legyek.
Más lett a cél, de ezek a módszerek ugyanúgy tudnak segíteni, hiszen az önismeret, az elfogadás, az életenergia szabad áramlása és a belső munka továbbra is része az egyensúlynak.

Remélem van olyan az olvasók közt, akiknek én is segítségére lehettem.
Én ezzel a bloggal támogatást, megértést, lelkesítést és biztatást szeretnék adni.
Túl lehet lenni a pánikbetegségen, igen. Sok belső munkát igényel és külső segítség is kellhet hozzá és nem is lehet siettetni. De sok tanulást és változást hoz ami segít egyensúlyba kerülnünk és az nem sokaknak adatik meg.

Őszintén kívánom, hogy Te is azt mondhasd a lelki gubancok kibogozása után, hogy megérte végigcsinálni és megismerni azt a csodálatos embert, aki vagy!