Testi-lelki egyensúly blog

Itt az ideje, hogy a blog címadó témájáról is megosszam pár gondolatomat. Ahogy az nálam lenni szokott, az elméleti dolgokat, máshol hallott/olvasott gondolatokat nem szoktam egyből elfogadni. Jobb szeretem átgondolni, megkérdőjelezni és gyakorlatban megtapasztalni. Így a magam rendszerén "átégetve" tudom igazán a magamévá tenni és utána tudom azt továbbadni is. Ez most is így van, talán ez a poszt ezért íródott a lelkemben ilyen hosszasan.

Eleinte azt hittem (persze nem tudatosan), az egyensúly azt jelenti, hogy egy semleges álláspontra helyezkedve, mindig stabilan középen állva kell élnem az életem. És nagyon kiakadtam, ha valami miatt mégis kibillentem onnan ("ez nem én vagyok!"). Láttam a világ zajlását, de valahogy nem vettem részt benne igazán. Úgy éreztem akkor teszek jót magamnak és a világnak, ha nem nagyon folyok bele érzelmileg a negatív történésekbe, hanem próbálok stabil, pozitív támasz maradni. Azért tettem így, mert nem akartam még nagyobb figyelmet, még nagyobb energiát adni a negatív történéseknek. Aztán idővel felismertem, hogy ezzel a kívülállással nem igazán segítek nekik sem, és magamnak sem teszek jót ha elnyomom az érzelmeimet, és megpróbálom elnyelni a mások által vetett hullámokat.

Mára már épp ellenkezőleg látom: egyensúlyban lenni úgy tudok, ha az élet történéseinek sodrában élek és elfogadok mindent, amit hoz. Jót és rosszat, könnyűt és nehezet, ajándékot és feladatot.
Ha egyre tudatosabban élem meg mindazt, ami történik velem, a jelenben maradva, tudva hogy a boldogságomért tenni csak én, és csak itt és most tudok. Ha nem teszek a magam fejlődéséért, a saját vágyaimért az is az én felelősségem, de ha igen, a sikerélmény is az enyém.

Ha mindent ami rajtam múlik megteszek fizikai síkon, ugyanakkor bízni tudok abban hogy a rajtam felül álló részt az élet megfelelőképp elrendezi. Ha a szabad akarat és a felsőbb akarat (ki-ki nevezze ahogy szeretné) egyensúlyban van az életemben, már sokat tettem magamért.

A színek nyelvén az egyensúlyi állapot nem a színek hiánya (=fekete), hanem a színek összessége, teljessége (=fehér).

Az egyensúly tehát épp az egyensúlytalan állapotokon, kilengéseken keresztül jön létre bennem.
A kiegyensúlyozottságba belefér, sőt a része néha kicsit lejjebb, néha kicsit feljebb lenni, néha kicsit befelé, néha kicsit kifelé élni, néha a nőies intuitív oldalunkra hallgatni, néha a férfias teremtő energiánkkal boldogulni.
Belefér mindaddig, amíg oda tudok figyelni az arányokra és nem tolódik el egyik véglet felé sem. Ehhez pedig időről időre érdemes elcsendesedni és magamra, a belső hangra figyelni vagy néhány lépésre eltávolodva megnézni a helyzetet.

És ha kibillenve érzem magam, akkor kell a leginkább tudatosítani magamban, hogy ezek a váltakozások az életünk természetes részei, mivel a világ polaritását tükrözik és nincs egyik a másik nélkül.
Ahogy férfi nélkül nincs nő, ahogy nem nélkül nincs igen, ahogy árnyék nélkül nincs fény.

Polaritás nélkül nincs egyensúly.