Egyrészt születésnapom van, amikor szeretek kis számvetést csinálni, kicsit körbenézni kívül-belül, hogy hol tartok az úton. Másrészt úgy döntöttem - ez már érik bennem egy ideje-, hogy a blogom visszavonul. Egy időre biztosan, de az is lehet, hogy végleg.

Az öngyógyítás, önismeret és egyensúly keresés nagyon fontos része volt ez nekem, hogy az érzéseimet, kételyeimet, félelmeimet kiírhattam magamból. Maga az írás folyamata sokat segített, mert ahhoz, hogy formába önthessem, előbb a magam számára is meg kellett fogalmazni, tudatos szintre kellett hozni ezeket a megfoghatatlan dolgokat. És sokszor már amint leírtam, sokkal jobban éreztem magam utána. Érdemes kipróbálni.
Eleinte sok fájdalmam és bizonytalanságom és rengeteg írnivalóm volt, de mostanra már alábbhagyott a lendület. Rendeződtek a gondolatok és érzesek, és elfogyott mögüle a fájdalom, mint a legfőbb hajtóerő. Érdekes, hogy ezzel párhuzamosan, a nyár folyamán a többi segítőm is jelezte, hogy már nincs rájuk szükségem, tudok már egyedül járni, sőt, repülni is!  Hála az Égnek! :) És hála a Társamnak, a Szüleimnek, a Testvéremnek, a Családtagoknak, a Barátoknak, a Gyógyítóknak és a gyógyító állatoknak is, hogy hozzásegítettek, hogy eljussak ide, a jelenbe, Magamhoz. :)

Búcsúzóul, ezt az általam nagyon kedvelt bölcsességet szeretném idézni, és egy vidám zárásként gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilm jelenetét is megosztom Veletek, amiben kiderül, hogy Dumbo bizony egyedül is képes repülni.

Minden jót kívánok! :)