Pleasantville vs. az Élet színei
Egy nagyon komoly beszélgetés során ráébredtem valamire a színek kapcsán.
A saját életem színei és a körülöttem levő világ színei közt óriási szakadékot találtam. Az elmúlt időszakban belül mintha egy tiszta vásznat készítettem volna elő és vártam hogy a világ körülöttem telepingálja ragyogó színekkel. De valahogy nem akart összejönni.
A tiszta vásznat nagyon nagy munka volt létrehoznom, erről sok korábbi bejegyzésem szól. De arra most jöttem rá, hogy ezt teleírni, színekkel megtölteni csakis magam tudom, csakis belülről, a saját magam színeiből.
A törekvésemet hogy színesítsem az életem, kis képzavarral élve a vak is látta, de én eddig nem vettem észre hogy milyen motiváció dolgozik a bensőmben. Nekem most állt össze a kép. Az állatok szeretetén kívül mnden egyes kedvtelésem és hobbim a színek körül forog. Üvegfestés és sminkelés. Színtanácsadás és színterápia (Aura-Soma). Színes koktélok és fotózás. Színek színek hátán. Gyönyörködöm bennük ahogy megfestem, kikeverem őket. Imádom hosszasan nézni egy naplemente vagy a szivárvány tündöklését.
Mindig is csodáltam az élénk, ragyogó színeket, de én mégis feketébe, fehérbe vagy ezekhez nagyon hasonló színekbe öltöztem szívesen. Tonnányi gyönyörű színes fotó van lementve nálam, és nemrég színes ceruzákat vettem magamnak. Akármennyi színnel vettem körül magam, valami meggátolt hogy igazából azonosuljak velük. Lehet hogy most hogy megláttam, le is tudom bontani ezt a falat?
És ha lebontottam, megvalósíthatom az álmomat, egy helyet ahol mindenkinek segíthetek rátalálni a valós színeire kívül és belül?
Sokszor hallom, hogy az életben nem minden fekete vagy fehér. De magamban valahogy úgy folytatódott a kép, hogy ilyenkor a köztes szürke árnyalatokról beszélnek, tehát a két véglet egyfajta keveréke az, ami ezen kívül létezik.
De hogy van vörös is, meg kék is, meg lila is, meg sárga is, meg magenta is, meg narancs is, meg zöld is, és még ki tudja hány különböző tündöklő szín, azt lyenkor nem vettem számításba! Pedig azt hiszem igazából erről szól ez a mondás, hogy mennyi minden van még a fekete-fehér világon kívül!
Fenti felismerés nyomán eszembe jutott egy film, ami nagyon tetszett régen (hát persze). Pleasantville a címe, és bizony éppen ez a mondanivalója, hogy milyen fontos a bennünk elrejtve élő, saját színeinket felszabadítani.
Egy fekete-fehérben élő mesebeli városka (Pleasantville - Kellemesfalvaként tudnám fordítani) életében komoly felfordulást hoz amikor felfedezik és megélik valódi érzelmeiket és ennek nyomán megjelennek az életükben a színek is. Semmi sem marad a régiben, és a változással bizony nehézségek is együttjárnak, de mégsem akarják vissza a fekete-fehér makulátlan, langyos tökéletességet. Élni akarnak! :)
Az igazi ÉLET színes, változatos, szenvedélyes, ízletes. Belefér a fent és lent, a vele és nélküle, a veszekedés és a kibékülés, a hibázás és a változás.
És ezek az ízek és színek mind bennem vannak, mindenkiben benne vannak, csak bátran szabadjára kell engedni őket hogy igazán megérezzük, milyen is az ÉLET!
A Te életed színes annyira, amennyire szeretnéd?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
