Mielőtt továbbmennék és a lelki fejlődési utamról írnék, vagy a lehetséges kiutakat, gyógymódokat említeném, kezdem a legfontosabbal, de legalábbis a legsürgősebbel. Hogyan is sikerült átvészelnem a szorongásos rosszullétekkel tarkított munkanapokat, a rettegéssel teli reggeli indulásokat és a spontán pánikrosszulléteket?

Nekem szorongásból adódó testi tüneteim, és szituációtól független (spontán) hasi pánikrosszulléteim egyaránt voltak. Szédülés, rövid időre azt éreztem, mintha zuhannék, utána kivert a víz, azt éreztem hogy menekülnöm kell, mindenem "bebizsergett", hányinger/hányás/hasmenés, nagyon erős félelemérzet (ájulástól, hányástól). Bár szerencsére ájulás az esetemben nem történt soha. Egy tipikus pánikrosszullét állítólagosan 10-12 percig tart, nekem a szorongásos tünetek miatt volt hogy órákon át "túl kellett élnem". Emiatt elég sokféle dolgot kipróbáltam az átvészelésükre, ezt szeretném most megosztani, hátha jól jön másnak is.

Napi túlélőcsomagom:

-kis palack hideg víz a táskában (általában babáknak szánt ásványvizes palack, praktikusan pici kiszerelés és gyorsan lepattintható kupak)
-pici cukorka, kockacukor, keksz vagy csoki a táskában (a rosszullétektől tartva egyre kevesebbet ettem (ez nem követendő példa!), ezért volt hogy már inkább az éhségtől émelyegtem, ekkor ezek jól jöttek, ugyanakkor nem féltem attól hogy megterheli a gyomrom és ki is jön belőlem)
-kis zacsi, sok papírzsepi a zsebben (ha elfajulna a rosszullét)
-Bach virágterápia - elsősegélycsepp a másik zsebben. Csakis roham esetén, pár csepp a nyelv alá, azután csukott szemmel elképzeltem ahogyan a cseppek átjárják a testem és nyugodtan, egyenletesen lélegeztem (megpróbáltam), utána 2 dl vizet ittam, hogy az segítsen kimosni a szervezetből a roham által okozott stresszhatást. Ez velem pillanatokon belül csodákat tett!!! Ráadásul nem szintetikus, nem okoz függőséget, stb. (én itt szereztem be: ulmuskft.unas.hu/spd/unas_938028/39_Elsosegely_Cseppek_Rescue_Remedy)

A fentiek segítettek fizikai szinten biztonságban érezni magam. De akkor még mindig ott volt a fejem és a lelkem, őket aztán főleg meg kellett nyugtatni, mert ők akkor is kattogtak ha nem volt rosszullét (=félelem a következő rosszulléttől, háborgás, hogy miért történik ez az egész, magam megkérdőjelezése, szégyenkezés amiatt hogy gyengének lát a világ, stb, stb).

Első és legfontosabb ami bevált, hogy el kellett terelnem és 100%-ban le kellett kötni a figyelmem! Tippjeim (vegyesen használtam ezeket munkaidőben és azon kívül, otthon és máshol):

-dolgozni teljes odafigyeléssel
-kedvenc, vidám zenéket jó hangosan hallgatni, szöveget énekelni, ha lehet (kocsiban, mobiltelefonon, interneten)
-felhívni valakit, akivel régen nem beszéltél, sms-eket írni
-rákattanni egy vagy több blogra az interneten egy kedvenc hobbid, témád kapcsán, ami nagyon érdekel
-vígjátékokat, vidám internetes videókat nézni
-kisgyerekekkel vagy állatokkal foglalkozni, ők lekötnek biztosan
-kimenni a friss levegőre
-kedvenc zenész/színész interjúkat nézni interneten
-naplót írni, leírni hogy éppen hogy érzed magad, mitől félsz
-nyugtató mondatokat ismételgetni gondolatban, leírni egymás után sokszor
-megnyugtató versikét írni és ismételgetni
-sms-t vagy levelet írni Magadnak, amiben megdícséred magad hogy ügyesen átvészelted a nehéz perceket, órákat, mintha a legjobb barátodnak írnád (ez lehet hogy bután hangzik, de nekem jól jött; írni is jó és újra elolvasni is)
-felhívni vagy írni valakinek aki már átment hasonló rosszulléten és meg tud nyugtatni
-elmondani a környezetednek, hogy most nem vagy jól (egyrészt lekerül rólad a titkolózás stressze, másrészt ha még rosszabbul lennél, ők gyorsan tudnak segítséget hívni)
-sírni egy kicsit, ez levezet a feszültségből

És mindeközben EL KELL FOGADNI, hogy most átmenetileg nehezebb, nem szabad ostorozni magad érte. TUDATOSÍTANI KELL, hogy ez egy jelzés a lelked mélyéről, amivel foglalkoznod kell, de azt is TUDNI KELL, hogy ELMÚLIK! :-)

Nekem ezek a tapasztalataim, ha bárki kiegészítné a listát, kommentekben nagyon szívesen várom a saját tapasztalatokat. Szép napot és kitartááááás!