Egy különleges nap margójára
"Itt van május elseje"...nekem ez mást jelent.
Ma van Édesapám halálának 10. évfordulója és Anyák napja is, az Ő szerelmük kezdetének évfordulója is, mindez egy szomorú, esős vasárnapon, amikor a szerelmem térben és időben is nagyon távol van tőlem...
Első körben ijesztő érzés volt és ellenállást váltott ki belőlem amikor arra gondoltam, hogy ennyi minden összejön egy napra és mély önsajnálatba készültem esni. De rájöttem, hogy valahol legbelül még szépnek is találom.
Azt érzem, hogy van jelentősége annak, hogy ma az élet szép és szomorú aspektusa egyaránt megmutatkozik. Az élet a maga teljességében mutatja meg magát. Számomra ez azt tudatosítja, hogy az életet a jó és rossz "tulajdonságaival" együtt szeretjük és fogadjuk el, hiszen ma szomorkodom és örülök is, és mindkettőt őszintén teszem. Egyszerűen csak ez az Élet. Egyensúly.
Ezen a héten nagyon intenzíven foglalkoztam ezekkel az érzésekkel és gondolatokkal, sokat beszélgettem erről, sokat sírtam is, és nagyon féltem a mai naptól. De most hogy elérkezett, már nem olyan ijesztő, nem menekülök tőle, csak megélem. Itt és most.
Ezennel letettem az eddig magammal cipelt terheket és csak a szeretetet viszem tovább a szívemben. Megbocsátok magamnak, és a bűntudattól megkönnyebbülve, a szeretettel feltöltődve járom tovább a saját utam, a saját életem.
Mindez dalban nekem ma így hangzik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
