09
06
2011
--

"Ne sírj!" - De miért ne???

Könnyeket hullatni sokféle helyzetben lehet.
Könnyeket hullatni sokféle okból lehet.
Könnyeket hullatni sokféleképpen lehet.

Könnyeket hullatni csak társaságban nem lehet.

Ha mégis megtörténne, a környezetünkből hamar fog érkezni a jelzés hogy ez nemkívánatos (zavarba ejtő, ciki, nem méltó a korunkhoz, nemünkhöz vagy pozíciónkhoz, stb.).

Manapság a világ egyre gyorsuló ütemben, egyre nagyobb elvárásokat támaszt felénk és egyre személytelenebb formában vesz körül bennünket. Emiatt szerintem egyre nagyobb szükség lenne az érzelmekre, a megértésre, az elfogadásra és a szeretetre. De nem.
Nem ér "gyengének", megértésre és szeretetre vágyónak, segítségre szorulónak vagy szomorúnak látszani. Erősnek kell látszani. Még a meghatottság és öröm könnyeit is sietve, szabadkozva letöröljük, nehogy azt lássák, túl érzékenyek vagy szentimentálisak vagyunk. De miért kell érzelem mentesnek kell látszani??? Miért azt hisszük erősnek, aki nem mutatja meg az érzelmes oldalát?

Pedig annyi a közös bennünk. Ha benézel a színfalak mögé, Te is rájössz hogy valóban mindenkit ugyanaz motivál. Mind megértésre vágyunk, mind szeretetre vágyunk, mind figyelemre, törődésre vágyunk. Fiatal is és idős is. Gazdag és szegény is. Férfi is és nő is. Az is, aki ezt kimondja vagy kimutatja, és az is, aki épp az ellenkezőjét mutatja.

Miért van az, hogy gyerekkorban elkezdik mondani a kislányoknak a felnőttek hogy "ne itasd az egereket", meg "bőgőmasina vagy", a fiúknál pedig kiskorukban elhangzik a "katonadolog" meg hogy egy "kisfiú nem sír, csak a lányok sírnak"? Miért nevelik már belénk kiskorunktól hogy nyomjuk el amit érzünk?

A könnyek elfojtásával az érzelmeink teljes megélését és kifejezését is megtiltjuk magunknak. De kérdem én, miért?! Attól mert nem engedjük szabadon megélni és kiáradni őket, még nem jelenti hogy nincsenek is bennünk. Azok az érzelmi lenyomatok ott maradnak és ha ezeket semmi más módon nem tudjuk feloldani magunkban, komoly lelki és testi betegségekhez is vezethetnek.

És miért csodálkozunk hogy egyre terjednek a tipikusan elfojtásokból eredő testi vagy lelki betegségek? Miért gondolják azt, hogy manapság "divat" a pánikbetegség?
Épp csak felnőtt egy generáció akin az érzelmi elfojtás így jön ki, az évek alatt megfagyott érzelmek egyszer csak utat törnek. Nem olyan rejtélyes ez.

A mai világban sok mindent a fejünkkel próbálunk megoldani pedig az érzelmeink sokszor jobban megmutatnák a valódi énünket és utunkat, csak oda kell figyelnünk rájuk.
Érezni, sírni, könnyezni, örülni, meghatódni, együttérezni nem gyengeség. Hanem az egyik legfőbb emberi képesség.

Ha legközelebb könnyek gurulnak valaki arcán melletted, kérlek ne mondd neki, hogy ne sírjon. Öleld át vagy adj neki egy zsebkendőt és hagyd hogy a könnyek segítsenek neki megkönnyebbülni.

Meglátod, hálás lesz.

A bejegyzés trackback címe:

https://egyensuly.blog.hu/api/trackback/id/tr133171313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Blog.hu Sablonok (Népkert Kft.)